DUNAMELLÉKI
EREDETI
NÉPMESÉK.
ÖSSZEGYÜJTÖTTE
MERÉNYILÁSZLÓ.
II. KÖTET.
PEST.
KIADJA HECKENASTGUSZTÁV.
MDCCCLXIV.
Pest, 1864. NyomatottLanderer és Heckenastnál.
Holt volt, hol nem volt, elég az hozzá, volt egyszer egy kalmár,meg egy király és egy szegény ember.
Itt a kalmár kimegyen az erdőre vadászni. Csak mén, csakmendegél, egyszer uramfia olyan sürűségben lelte magát, hogy semeget, sem földet nem látott, csak mint a vak tapogatódzott. Ittlelkem teremtette a kalmár akár jobbfelé akár balfelé próbáltkiszabadulni a nagy vadon erdőből, csak azt nyerte vele, hogy annálsűrübb helyre jutott. Már öt napja annak, hogy étlen-szomjan a nagyvadon sűrü erdőben bolyongott szabadulás nélkül s ekkor a kalmáremigy kiáltott fel:
– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből az igaz útravezetne: annak adnám három leányom legszebbikét, nászajándékulpedig három zsák pénzt mérnék ki. -8-
– Majd kivezetlek én, szólalt meg valaki mellette.
A kalmár jobbra balra tekint, néz, de egy árva lelket semlátott.
– No csak ne tekintgess, szólalt meg az a bizonyos újra, hanemide nézz a lábad alá.
A kalmár csak ekkor tekintett maga elé, hát látja, hogy a lábaalatt egy kis sündisznó fekszik s az intézett hozzá szót ésmondást.
– No ha kivezetsz, szólt a kalmár, neked is odadom legszebbikleányomat s azonfelül menyasszonyajándékul három zsák pénzt mérekki. Az egyik zsákban lesz arany, a másikban ezüst, a harmadikbanpedig rézpénz.
A sündisznó aztán előlment, a kalmár pedig utána, igy aztáncsakhamar kiértek a nagy vadon erdőből. A sündisznó aztánvisszament az erdőbe, a kalmár pedig hazafelé forditotta a szekererudját.
No jól van, ez abban maradt. – Itt a király is kimegyen azerdőre vadászni. Ő is azonképen járt mint a kalmár; ő is eltévedt anagy vadon erdőben. Megyen a király jobbra balra, mindenfelé próbálszabadulni, de csak azt -9- nyerte vele, hogy annál sűrűbb, annálsötétebb helyre ért. Ő is már öt nap óta bolyongott étlen szomjan asűrűségben, hatodikra kelve emigy fakadt ki a király:
– Istenem! ha engemet valaki ebből a sürűségből kivezérelne,lenne bár az egy féreg is, mégis odadnám neki három közül alegszebbik leányomat, menyasszonyhozományul pedig három kocsi pénztmérnék ki.
– Majd kivezetlek én, szólalt meg mellette valaki.
A király hol jobbra hol balra tekintett, de egy árva lelket semlátott.
– Mit tekintgetsz, ide nézz a lábad alá, itt vagyok.
A király csak ekkor nézett a lába alá, hát látja, hogy ott egykis sündisznó hentereg s az szólitotta meg.
– No sündisznó, ha kivezetsz, neked is odadom legszebbikleányomat s azonfelül menyasszonyajándékul a három kocsi pénzt. Azegyik kocsin lesz arany, a másikon ezüst, a harmadikon pedigrézpénz.
A sündisznó aztán előlment, a király pedig utána s igy aztáncsakhamar kiértek a -10- nagy vadon erdőbő