Úgy félek, hogy ezt ahomályos, ódon Vén bánatot egy éjjelelveszítem És véle együtt életem s aszívem, A szívem is, ésmegvigasztalódom.
S csodálkozom a fáradt, furcsaszókon, Melyek belőle szállottakszelíden A szám haragra többé nemfeszítem, Vérezve, átkozódva ésvivodón.
De nézem a sírókat és akönnyük, És gyászolom elvesztettbánatom, Ezt a nehéz és mágikuskösöntyüt. -4- -5-
MÉZ
A fájdalmam oly érett, mint améz már És bölcs és mély és terhesszáz titokkal És minden kincseketmagába foglal És hallgat és vár,sehovase néz már.
Virágtalan bánat. De ez: aminden. Méz, tiszta méz, méz, mennyeiital, Több mint a föld tünővirágaival, Ambrózia, virágok lelke,kincsem. Gyümölcs, nektár, amit imáda hívő, Minden cukrot magábaédesítő. Én csak röpültem és eztszüreteltem Kalászos rónán és szőllőshegyekben, Ezt szüreteltem, mert éncsak röpültem És életem nehéz mézzéköpültem, Bánattá, jajjá, könnyé,tiszta mézzé, Egy csonk világban egyfájó egésszé. Ó lankák, ó virágokmessze tája, Ti telt gyümölcsökkorhadt rudakon, S ó, könny, te életmély esszenciája, Megölt virágokméze, fájdalom. -6-
A HOSSZÚ, HOSSZÚ, HOSSZÚ ÉJSZAKÁN
A hosszú, hosszú, hosszúéjszakán Ágyamra ül fásultan amagány És rámtekint és nézdelimagát És fésüli hosszú, hosszúhaját.
Eszelős hölgy. A szeme olyszelid És bontja, oldja tornyosfürtjeit És oldja, bontja – percreperc enyész – És ujra kezdi mindig.Sose kész.
És oldja álmom, bontjagondomat, Álomtalan partokrahívogat. Ha szunnyadok, csörrennekfésüi, Hosszú haját nevetvefésüli.