ÖSSZEGYÜJTÖTTE
MERÉNYILÁSZLÓ.
ELSŐ RÉSZ.
PEST, 1861.
KIADJA HECKENASTGUSZTÁV.
Hol volt, hol nem volt, még az óperencziás tengeren is túl, mégaz üveghegyeken is túl, kidült-bedült kemenczének egy csepp oldalase’ volt, a hol jó volt, ott rosz nem volt, a hol rosz volt, ott jónem volt, volt egyszer a nekeresdi s ebkérdi kopaszhegyen hét sugárjegenyefa, ennek minden ágára egy-egy ringyes-rongyos pendelakasztva s ennek minden korczában, ránczában egy-egy véka bolha, –s ezen bolhacsordának az legyen pásztora, ki az óperencziábólhozott mesémre figyelmesen nem hallgat. Ha pedig csak egyet iselugrat: akkor az a bolhacsorda iszonyú vérontásának legyen kitéve,s csipdessék agyon!
Volt egyszer hát egy szegény ember, s ennek egy magtalanfelesége. Már tiz éve, hogy házasságban éltek, még se’ volt egy fiagyermekök, csak akkorka sem, mint a kis-ujjam. Egyszerboszuságában, emigy fakadt ki a szegény asszony: Istenem! adj nekemegy gyermeket, ha mindjárt fél-kigyó, fél-ember lesz is! Kérésefoganatos volt; az asszony érezte hogy vastagodik, s méhénekgyümölcse megmozdult a szive alatt. -6-
Itt, eljön a szülés ideje, s az asszony lebetegszik; de uramfia!az asszony gyermeke, kérése szerint, fél-kigyó, fél-ember volt; úgyannyira, hogy midőn a bába e csodát meglátta, el akarta metszeniélte fonalát, de az anyja nem engedte, mondván, a mivelmeglátogatott az isten, békén viselem; ölébe vetteössze-visszacsokolta, mintha ez lett volna a világon a legszebbgyermek. S e csodaporonty is pihent a hófehér mezőben s a két széparanyalma bimbójából szítta a méznél édesb anyatejet.
Már 17 éves s 11 hónapos volt e csodabogár, s még se’ járni, se’beszélni nem tudott; mindig ott ült úgy a kemenczepánkon mint egyhat akós hordó; csak mikor kigyófarkát maga alá csapta s megzörrentsárga pikkelyes nadrágja: ez volt a beszéd, ez az élet jele.
Midőn ép 18 éves volt, se’ több, se’ kevesebb, világ csodájárameg szólal a csodaszülött s legelső szava ez volt:
– Édes anyám!
– Mit kivánsz, kedves fiam?
– Úgy-e édes anyám, lakozik itt ebben a városban egy király?
– Lakik fiam, lakik.
– Úgy-e, van annak egy 16 éves, világhirű szép leánya?-7-
– Van fiam, van.
– Úgy-e édes anyám, azt most kérik férjhez?
– Most fiam, most.
– No ha most kérik férjhez: úgy menjen el édes anyám a királyirezidencziába s mondja meg a királynak, hogy köszöntetem szépenadja nekem azt az egyetlen 16 esztendős leányát feleségűl.
Itt, másnapra kelve a szegény asszony felöltötte legjobbringy-rongy ruháját s beállitott a királyhoz. Köszön neki e szózatszerint:
– Adjon isten jó napot felségednek!
– Fogadj isten, szegény asszony! hát mi járatban vagy?
– Nagy az én szívem szomorúsága s most is azért fordultamfelségedhez, hogy azt tetézzem! A mint felséged is tudhatja, vannekem egy csodaszülött fiam, – de, ha már megvan, hát hagy legyen!…ez a fiu 18 esztendős koráig néma volt, s isten csodájára maszólalt meg legelőször s azt mondta nekem, hogy kérjem meg az őszámára felségednek egyetlenegy világhírű szép leányát. Azért hakerékben törnek, elevenen eltemetnek is, itt állok felségedelőtt.
A király