IRTA
H. G. WELLS.
FORDITOTTA
MIKESLAJOS.
BUDAPEST.
LAMPEL RÓBERT (WODIANER F.ÉS FIAI)
CS. ÉS KIR. UDVARIKÖNYVKERESKEDÉS KIADÁSA.
Minden jog fentartva.
38–1900. Budapest.Nyomatott Wodianer F. és Fiainál.
Az időjáró (legjobb, ha igy nevezzük) titokzatos fejtegetésekbemélyedt. Szürke szeme csillogott, meg-megvillant, s arcza, melyrendszerint sápadt volt, kipirult, megelevenedett. A tűz vidámanégett s az ezüstlíliomokból sugárzó lágy, fehér fénykeresztülszűrődött a poharainkban gyöngyöző s elenyészőbuborékokon. Székeink – az időjáró szabadalmai – átöleltek,dédelgettek, úgy hogy nem is éreztük, hogy ülünk. Az a kényelmes,ebédutáni légkör fogott körül, melyben a gondolat, ledobva apontosság békóit, bájos szabadsággal száguld ide s tova. Ily módonbeszélt ő is nekünk, sovány mutatóujjával jelezve a fordulatokat,mialatt ott ültünk s lustálkodva csodálkoztunk szellemetermékenységén s azon a komolyságon, amelylyel ezt az uj paradoxont– mert annak tartottuk – fejtegeti.
– Figyeljetek jól ide, mert szembe kell szállnom néhány csaknemáltalánosan elfogadott gondolattal. Például, az egész geometria,ahogy az iskolában tanítják, téves felfogáson alapul.
– Nem lesz sok, ha ennyit kivánsz tőlünk bevezetésül? – szóltközbe a vitatkozó hajlamu, vörös Filby. -4-
– Eszem ágában sincs azt kivánni, hogy bármit is elfogadjatokkellő megokolás nélkül. Csakhamar be fogtok látni annyit, amennyireszükségem van. Azt természetesen tudjátok, hogy a matematikaivonalnak – egy vastagság nélküli vonalnak, – nincs érzéki léte. Ezttanultátok, nemde? Épp igy nincs a matematikai síknak sem. Ezekpuszta elvonatkozások.
– Ugy van, szólt a psychologus.
– Nem lehet továbbá érzéki léte oly koczkának sem, amelynek csakszélessége, hossza és vastagsága van.
– Nem áll, szólt Filby. Bizonyos, hogy a tömör testekérzékelhetők. Minden létező…
– Igy gondolkozik a legtöbb ember. De várj csak egy pillanatig.Érzékelhető-e valamely időtlen koczka?
– Nem értelek, szólt Filby.
– Lehet-e érzéki léte oly koczkának, amely végtelen kis ideigsem tart?
Filby elgondolkozott. – Nyilvánvaló – folytatta az időjáró, –hogy az érzéki léthez minden testnek négy méretre van szüksége;hosszuságra, szélességre, vastagságra és – tartósságra. De testünktermészetes gyarlósága folytán, a melyet nyomban kifejtek, nagyhajlamunk van arra, hogy ezt a tényt ne vegyük észre. Valósággalnégy méret van, a három térméret és a negyedik méret – az idő.Mindazonáltal megvan az emberben az a hajlandóság, hogy a háromelőbbit helytelenül különböztesse meg az utóbbitól, pusztán azért,mert tudatunk véletlenül ez utóbbi irányában mozog éltünkkezdetétől fogva életünk végeig.
– Ez – szólt egy ifjú legényke, miközben görcsösen erőlködött,hogy czigarettáját ujra meggyujtsa a lámpa fölött, – ez… valóbanfölötte világos. -5-
– Már most nagyon feltünő dolog, mennyire nem vették ezt a ténytfigyelembe, – folytatta az időjáró, alig észrevehetőenelmosolyodva. – Valósággal ez a negyedik méret, bár sokan, ak