Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 77. oldalontalálható.
ÍRTA:
BERCZIKÁRPÁD.
AMIT MAGYARUL JÓL KIFEJEZHETSZ, ARRA IDEGEN SZÓT NEHASZNÁLJ.
ORSZÁGOS ISMERETTERJESZTŐTÁRSULAT KIADVÁNYA 1912.
VÁRNAY ÉS FIABUDAPEST, VI., LISZT FERENC-TÉR 9.
RÁKOSI JENŐ
KEDVES BARÁTOMNAK
SZERETETTEL.
A nyelv minden nemzetnek legnagyobb értéke, abban nyilatkozikmeg lelke, gondolkodása, érzelme, szelleme, s ezt a nyelvetlehetőleg tisztán, szeplőtlenűl megőrizni, saját erejéből továbbfejleszteni, minden idegen fertőzéstől megóvni iparkodik mindennemzet. Ha nagy nemzetek vagy bár kicsiny, de egységesnyelvterületen élő nemzetek is sürgősnek tartják nyelvük védelmét,még érthetőbb és természetesebb, hogy mi magyarok megóvjuknyelvünket a sok, rázúduló hatástól, mert mi számra nézve nemtartozunk a nagy nemzetekhez s a kis nemzetek közül sem azokhoz,amelyek zárt nyelvterületen élnek. A magyar zárt nyelvterület – azAlföld egy része – igen csekély s a magyarság máskülönben másnyelvű fajokkal vegyesen lakik.
Nagyon természetes tehát, hogy ezek a nyelvek, de legkivált avárosokban a német – mint világnyelv nyomot hagynak a magyarnyelven. Nem szándékszom a magyar nyelv újabb fejlődésével,átalakulásával foglalkozni, nem tekintem feladatomnak mindaztszemügyre venni, ami a magyar nyelv szellemét veszélyezteti és anyelvet rontja. Csak egyik oldalát a nyelvfejlődésnek akaromtárgyalni, az idegen szavak beáradásának kérdését, a mely eredetivagy azzá vált (mert átalakult) nyelvkincsünket veszélyezteti s ami szép nyelvünket, -8- ha csak az özönlésnek útját nem álljuk,lassanként gyalázatos zagyvalékká aljasítja.
Nem vagyok nyelvtudós, sem nyelvész, nem is mint ilyen szólokehez a kérdéshez, hanem mint író, mint magyar ember világitok rá siparkodom mind a szakkörök, mind a nagy közönség figyelmétfelébreszteni, őket felrázni, hogy még idejében mozogjunk sakadályozzuk meg a nyelv teljes elposványítását.
Úgy írom ezt a könyvet, hogy mindenki olvashassa, aki a nyelviránt érdeklődik, férfi meg nő, öreg és fiatal. Menten mindentudálékosságtól szeretnék az értelmiségre hatni, tanférfiakra,írókra, sajtóra, a közélet különféle rétegeinek vezetőire, szóvalmindenkire, aki a nyelv alakúlásának irányítására hatással lehet.Tudom nem lesz könnyű munka, mert nálunk is – mint egyebütt, –kétféle nézet uralkodik a nyelvtisztaságról. Egyik, melyméltányolja, a másik, a mely fölöslegesnek tarja és a nyelvetteljesen a maga fejlődésére bízza. Azt hiszem ha a higgadtságközépútján haladva, minden túlzást kerülve, a kivihetőt éselérhetőt veszem csak szemügyre – egy részét az olvasóközönségnektalán mégis meg fogom nyerni az ügynek. Vagy ha azt nem is érnémel, hasongondolkodású, nálamnál képesebb és jártasabbszakembereknek kedvet szerzek alaposabb munkák megírására.
Teljes nyelvtisztaság nem képzelhető semmiféle nyelvben.Bizon