| Megjegyzés: | Az eredeti képek elérhetők innen: http://archive.org/details/knyvtrtnet00steiuoft |
| Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam |
XXII. évfolyam. 1916. 5–6.szám.
IPAROSOKOLVASÓTÁRA.
Szerkeszti: MÁRTONFFYMÁRTON nyug. iparoktatási főigazgató.
II. RÉSZ
A KÖNYV TÖRTÉNETIFEJLŐDÉSE
IRTA
STEINHOFERKÁROLY
KIADJA:
LAMPEL R. Kk.(Wodianer F. és Fiai) r. t.
könyvkiadóvállalata
BUDAPEST, 1916
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Ha a könyv értékét a maga teljességében mérlegeljük, arra akétségbevonhatatlan megállapításra jutunk, hogy a könyv az emberéletében fontos és mélyreható szerepet játszik. Az ember életét akönyv kizárásával elképzelni – szinte lehetetlen. Olyan szorosanösszefügg ma már a könyv az élettel, hogy e kapcsolattalfoglalkozni, bizonyára nem lesz érdektelen.
Mindenekelőtt azonban tisztába kell jönnünk azzal, hogy mi akönyv. Ezt leghívebben tükrözik vissza Harmsz Klausz, a lelkeskönyvbarát következő szép szavai: «A könyvet ama csodaművekhez kellsorolni, amelyeket az ember alkotott; a könyv az idő folyamára verthíd, melyen a száz és ezer évekkel meghaltakat naponkint felénk, azélőkhöz jönni látjuk; a könyv mindazok köré vont szalag, akikolvasnak; oly életközösséget teremt, mely annyira belső ésösszetartó, mint semmi más; a könyv teherhajó, mely közelről éstávolról lelkünknek mindent elhoz, mire csak szüksége van. Könyváltal szól a bölcs a másik bölcshöz és azokhoz, kik vénségük előttbölcsek akarnak lenni; általa szól a tapasztalt kor az ifjakhoz,sőt a gyermekekhez, ha olvasni tudnak.» Őszintébb átérzéssel ésrajongással valóban nem lehet a könyvről nyilatkozni. Ha komolymegértéssel átgondoljuk ezeket a szavakat, tisztán kell, hogyelőttünk lebegjen az a kétségtelen igazság: a könyv az emberiséglegnagyobb kincse. Mindenesetre nagyjelentőségű meghatározás ez, desemmi szín alatt sem túlzó. Hiszen a könyvnek köszönhetjük mindazt,amit a multban történt eseményekről, alkotásokról, küzdelmekről ésszenvedésekről tudunk, amelyek bizonyos időket annyira jellemeznek.S ha nem volna könyv és nem lett volna már a multban is, vajjontudnánk-e minderről? Bizony nem. Mert ha csak szájról-szájra-4-szállna a tudás egyik nemzedékről a másikra, korántsem volna olyankorhű, mint van az írott szó, a nyomtatott betű által. Világos ime,hogy az élőszóval hirdetett tudománynak nincs maradandó értéke; azidővel elnémul s ami meg is marad belőle, az is csak ferdítés. Igazértéke csak a könyvnek van, mely bár látszólag néma és halott, devalójában hatalmasabb és erősebb mindennél, ami él.
Mindez azt mutatja, hogy a könyv fontos szerepet játszik azember életében. Szere