SAJÓVÖLGYI EREDETI NÉPMESÉK.
ELSŐ KÖTET.
SAJÓVÖLGYI
EREDETI
NÉPMESÉK.
ÖSSZEGYÜJTÖTTE
MERÉNYILÁSZLÓ.
ELSŐ KÖTET.
PEST, 1862.
KIADJA HECKENASTGUSZTÁV.
Pest, 1862.Nyomtatott Landerer és Heckenastnál.
AZ ÓLOMBARÁT.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy diófa, diófa tetejénalmafa, almafa tetején körtvefa, körtvefa tetején szilvafa,szilvafa tetején cseresnyefa, cseresnyefa tetején baraczkfa,baraczkfa tetején czitromfa, czitromfa tetején fügefa, fügefatetején narancsfa, narancsfa tetején rozmaringfa, rozmaringfatetején jegenyefa, jegenyefa tetején egy ringyes-rongyos pendel,melynek kilenczvenkilencz korczába egy-egy mese volt férczelve, ezis onnan van kivéve.
Volt egyszer hát egy szegény ember s ennek három fia.
Itt a szegény ember a haldokló ágyán fekszik, ezért az ő háromfiát maga elébe hivatta, kikhez aztán szava és mondása im ezvolt:
– Édes fiaim! ha nem mondom is, ugyis tudhatjátok, hogy mért vana mi országunk gyászba borulva, hogy mért van a mi országunkban-4-örökös sötétség, ugyannyira, hogy a kanál is megállana benne. De hanem tudjátok, hát megmondom: hát fiaim ez az örökös sötétség onnanvan, mert a napot és a holdat ellopták a mi fényes egünkről!… Hanemfiaim egyet mondok, kettő lesz belőle: nekem egy tátos aztjövendölte, hogy az én három fiam közül az egyik, már hogy melyik,azt egész bizonysággal nem merem állitani, visszahozza a napot és aholdat. Azért fiaim ezennel meghagyom nektek, hogy holtom utánazonnal induljatok el a nap és a hold fölkeresésére s mindaddighaza ne jőjetek, mig a világosság forrásait haza nem hozzátok.
Ezzel a szegény ember a fal felé fordult, kiköltözött ezárnyékvilágból s el is temették tisztességesen.
De itt uramfia! mi kerül a dologból, mi nem, ugy láttam mintmost, ott voltam a hol mondták, az egész országban hire futamodik,hogy a szegény ember három fiának mit hagyott a testamentomában;ugyannyira, hogy még a király is meghallotta, ki aztán tüstént magaelé hivatta a három fiut.
S mikor a király szine előtt megjelent a három fiu, az aztmondja nekik: -5-
– Édes fiaim! én azt hallottam, hogy apátok – hogy az istennyugtassa meg, még a meghaló földében is – meghaló-ágyán meghagytanektek, hogy holta után induljatok el e széles nagy világba a napés a hold fölkeresésére. Azért fiaim ez szóm és mondásom hozzátok:hogy az, a ki a napot és a holdat elhozza, holtom után király lesz,azt a másikat pedig, a ki annak a bizonyosnak mindenekbensegitőtársa lesz, vicze-királylyá teszem. Most pedig menjetek be azén királyi ólamba és fegyvertáramba s válaszszatok magatoknakparipákat és kardokat, aztán pedig pecsétes levélben átadom nekteka parancsolatot, hogy a merre csak mentek, mindenütt szénát, zabot,ételt és