A tartalomjegyzék a 291. oldalontalálható.
Az eredeti képek elérhetők innen: http://books.google.com/books?id=kWQ-AAAAYAAJ.
Facebook oldalunk: http://www.facebook.com/PGHungarianTeam.
IRTA
BODNÁRZSIGMOND
EGYETEMIMAGÁNTANÁR.
BUDAPEST
SINGER ÉS WOLFNERKÖNYVKERESKEDÉSE
1896.
E könyvben az 1894. októbertől 1895. októberig írtdolgozataim nagyobb részét van szerencsém közzétenni. Remélem, hogya ki elolvassa, világos fogalmat alkothat magának az erkölcsi világtörvényéről; hogy elhigyje, hogy meggyőződjék felőle, erre több iskell, mint lapos realis gondolkodás, mely 15–20 év óta uralkodik abölcsészet, a történetírás, az összes természeti tudományok terén,mely mint léhaság és nyájasság, hazudozás és zsebelés, érzékiség ésszórakozás stb. széttépte a társadalom erkölcsi kötelékeit,ledöntötte az egyetemes szobrait és az individuum, a hitvány egyedkitömött bábjait helyezte az oltárra, melyen azelőtt istenekállottak. Teljesen jogosult vala az anyagiság e diadalma. Nohabeszennyeztük magunkat erkölcsi tekintetben; de annyi kényelmet,akkora jólétet teremtettünk, minővel tudtunkra még sohasemdicsekedhetett az ember. Majdnem kiveszett belőlünk minden isteni;de megmaradt az állatember, a ki mennyországot akart alkotni eföldön, melyben örökös munkával és szórakozással, érzéki mámorralés asszonyos lágysággal pótolta a hiányzó lelki boldogságot. Mosttünőben vannak ez időszak csillagai, egy égi nap kezdi elsősugarait vetni a földre s ujra földerül az isteninek, az erénynek,a becsület- és tisztességnek fenséges világa. Kiszélesedik az emberlátköre, megnemesűl érzése, gondolkodása, fogékony lesz a vallás ésbölcsészet nagy igazságainak megismerésére, mert az aprózás, aszétválasztás, megkülömböztetés helyett tudunk összefoglalni, leszérzékünk az eszmék magasztos egységéhez és átérzik, felfogják az éntanaimat is.
Budapest, 1895. október 15.
Bodnár Zsigmond.
Mióta Hegel, a jeles német bölcsész, századunk második tizedébenszámos hallgatója előtt magyarázgatta a fejlődés philosophiáját,azóta a gondolkodók mindig a fejlődés törvényének megoldásántöprenkedtek. Csakhogy már az ötvenes években tetemesen fogyott azidealisták száma. A gondolkodót sem igen csábították a nagykérdések, a messze kalandozó problemák megoldása. A világmosolylyal kísérte a pusztuló hegeliánusok erőlködését, a gyarapodórealismus megelégedett a gyakorlati és összerű kérdésektanulmányozásával.
Engem azonban a hatvanas években is gyötrött a haladás, afejlődés kérdése. Bármily tüneménynyel találkoztam, mindig aztkérdeztem magamtól, hogy miért? Miért van ez így és nem úgy? Ekkorírta meg a nem rég elhunyt Taine az angol irodalomtörténetét, melyben a faj