Megjegyzés:
A tartalomjegyzék a 287. oldalontalálható.
TÖMÖRKÉNYISTVÁN
*
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA
1911
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Előzetesen természetesen bocsánat a mészárosipari segéd uraktól,de nekik is jobban illett, mikor még úgy hívták őket, hogyszékálló-legény és olyan alkalmasak voltak a magyar csizmában, amelylyes fehér kötőben, oldalukon a lánczon csüngő és sárgaréznyelűfenővassal, hogy szinte gyönyörűséggel mentek a mészárszékbe húsértazok, a kiknek ez is a foglalkozásuk volt. Ma bizony bár a legényekitt is, másutt is segédek és üzletvezetők, – kivétel azonban ahajózat, mert a hajózatnál hajóslegények vannak.
Azt lehetne most már hinni, hogy a hajózati legények mindcsakugyan legények. Pedig dehogy. A nóta ugyan beszélhajóslegényről, halászlegényről, a kik különféle ifjú és bohószerelmi történeteket művelnek; -4- hiszen igaz, vannak ilyenek is,de nem mind ilyenformák. Nem lehet idővel mindenkiből kormányos,sem gazda; ez itten egészen úgy van, mint a katonaságnál, hogy nemlehet mindenkiből generális, hanem meg kell elégednie a kisebbkenyérrel. Ilyenformán a hajóslegény idő multával csak névszerintlegény, amúgy pedig feleséges ember, a kire, ha itthon van, otthonfőznek és mosnak. Mert ez a rendes állapot.
De mégis csak vannak ritkaságok. Némelyik emberen eljár az idő,de nem jut az eszébe asszony után nézni. Talán más volna a dolog,ha valamely leány megkérné. Azonban ez nem szokásos, a legény úgyvéli, hogy ráér arra még, egyszer aztán csak kifogy az időből, mertaz elhalad rajta is: marad azután magánakvaló vén hajóslegény.Különös életet folytat, tavasztól őszig ugyan épen csak olyant,mint a többi, hanem télire, mikor a hajók a jég közé befagynak s őmaga a szárazon marad. Ilyenkor várja, a míg elmulik a fagy, egyébdolog amúgy sem lévén. Jár-kel a parton, ha süt a nap s nézi-5- ajeget. Máshol ilyenkor nem igen szeret tartózkodni, mert a többihajós is ott van. Az a kaszinó. Ott igen régi történetek adódnakelő különféle veszélyes hajózatokról, a mik történtek különbözőországokban, mert ezek messzejáró emberek, hajóznak olykor a bajorvizeken, máskor lemennek Galatz alá a Vaskapun keresztül. Aszótalan nép nyelve megered. Tavasztól őszig ünnepjük jóformán csakakkor van, ha kénytelenségből valahol part mellett hever a hajó.Ellenben a tél egyvégtében ünnep, mert nincsen munka. Edologtalanságban hát a víz széle az a hely, a hol az unalmas,szürke napból néhány órát beszélgetéssel eltölteni lehet. Ilyenkorhallani aztán, hogy miként lehet megfőzni a varjut, meg hogy lehetaz előzködő hajó vontató lovait farkashájjal megvadítani, hogy mindszerteszalad, meg minden más egyéb ilyesféle beszédektörténnek.
Ez nem mind igaz ugyan. Tudvalevő, hogy a messziről jött embersokat beszélhet. Ilyenkor hallatszik:
– Csak nyomon beszéljünk… -6-
A beszédek nyomán fogadások is köttetnek itten, egy garas árapálinkába és egy fél sóskalácsba. Ez délelőtt történ