A MAGYAR TÁRSADALOMREGÉNYE
IRTA
SZEMEREGYÖRGY
BUDAPEST
FRANKLIN-TÁRSULAT
MAGYAR IROD. INTÉZETÉS KÖNYVNYOMDA.
1913.
FRANKLIN-TÁRSULATNYOMDÁJA.
Az ős czeltiszfa haragoszöld lombja közül valami habszerűfehérség tündökölt ki: István bácsi, az öreg kertész azt nézte azüvegház szögletéből, nézte és megcsóválta fejét. Sohajtott is, sőtha igaz, könnyezett is, alighanem azért fordult be az üvegházba,mialatt kezefejével megdörgölte szemét…
A park üde gyöpjén egy kertészinas hanczurozott Pikivel, afoxi-kutyával. Piki eszeveszetten rajcsúrozott a fiú körül, az megugatott neki, a mely leereszkedés annyira elkapatta a játékosPikit, hogy egy szabályszerű kutyatempó szerinti marakodástmerészelt a fiúnak proponálni. Belecsimpeszkedett hátul anadrágjába s addig ránczigálta, míg Kertészbandi amúgy is hiányosuniformisa érdekében elfogadta a kihivást: lekutyorodott négykézlábs meghempergett Pikivel. Az nem hagyta magát. Csak a nyakát, hogymeg ne sántuljon! – gondolta magában, – s addig czibálta ellenfelegallérját és környékét, míg az nagyokat visítva meg nem adtamagát.
Piki eleresztette meggyomrozott zsákmányát, kilógó vörös nyelvétvisszaszívta a szájába s -4- győzelme mámorában szaporán rugdosta kéthátsó lábával a gyepet.
– Törne ki a frászkarika! – bömbölte az öklömnyi kertészcsemetes az ideiglenesen félretett öntözőkannából jól nyakon öntötte agyőztes Pikit, a ki is felháborodva eme sportellenes emberibrutalitáson lecsukta hetyke kurta farkát s nagy káromkodvaelinalt…
Bandi hozzáfogott a virágágyak megöntözéséhez, Piki ellenben aczeltisz alá szaladt s megejtette a kutyaszokásos terepszemlét. Apompás fa egy hosszan kinyuló ágkarjára függőháló volt kifeszítve.A hálóban fehér musszelinhabok között pihegett valami. Piki, miutánszemében összefolytak a fehérség körvonalai, odaszagolt, mert azorrával már jól tudott disztingválni, azzal csalhatatlanul ki tudtahámozni a formából a lényeget.
Egy szippantással megállapította, hogy ki fekszik a hálóban. Aztis, hogy alszik az illető. A musszelin végéből két picziny topánkakandikált ki, följebb finom hajlású, keskeny, bokához simulóazurkék harisnya szakította meg a fehérség folytonosságát, majd egymerészebb vonalat irt le a musszelin, egy kecses hyperbolát, aztánkeskeny hullámvölgy következett, a melyet két szelid halmocskahatárolt, fehér halmocska, kékeres halmocska, a melyeknek ormánrózsabokor virult. A halmocskákon túl szőke erdőrengetegbe szinteelveszve gyönyörű leányarcz piroslott, mint hamvas baraczk a sárgalevél között. El lehetett volna nézni órákig művészlelkesedéssel, anélkül, hogy látásában -5- kifáradt volna a szem. Oly áhitatosanszűzies s mégis életet lehelő, oly plasztikusan komoly s mégisnegédes volt a szép leányarcz kissé lepittyedt vérpiros nedvesajkával, átlátszó hajnalszin orrczimpájával, s nyugodt márványszerűhomlokával.
Piki szűkölt egy darabig a czeltiszfa alatt, mert únta magát,majd elővette jobbik eszét (nagy természetű, de eléggé művelt kutyalétére tudta, mi illik), nem ébresztette fel rózsás kis gazdáját,hanem egy nagyot, unalmasat n